Hajdu Tamás, Kertesi Gábor és Fadgyas-Freyler Petra, a KRTK-KTI és a Corvinus Egyetem kutatói az elmúlt évek minden elérhető adminisztratív és egyéb adatát összegyűjtöttek és kielemezték, melyekből képet lehet alkotni a gyermekek fogazatának állapotáról.
Tanulmányuk során kirajzolódott, hogy már óvoda megkezdése előtt nagy társadalmi különbségek vannak a fogazat állapotában.
Már ekkor óriási eltérések vannak abban, hogy milyen időközönként jutnak el a gyerekek fogorvosi kezelésre, ezek a gyermekkori különbségek pedig az életkor előrehaladtával jellemzően csak tovább fokozódnak.
A fogszuvasodás az összes gyermekbetegség közül a leggyakoribb, és az egyik érintett fogról a szuvasodás könnyen átterjedhet a másikra.
A fogszuvasodás okozta erős fájdalommal járó gyulladás eleve kellemetlen, de a tejfogakat érintő szuvasodás azért különösen veszélyes, mert az egész életre kihathat, és nem csak szocializációs okokból.
A tejfogak jóval kitettebbek a fogszuvasodásnak a maradó fogaknál, a kisgyermekkorban kialakuló szuvasodás pedig hatással van a fogváltásra és annak utána is: az előtörő maradó fogak szuvasodásának esélyét is növeli, mely további szocializációs zavart okozhat.
Ezért is alapvető probléma, hogy a kisgyerekek szuvas fogainak nagy része ellátatlan marad, különösen a szegényebb rétegekben.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai alapján, Kertesiék számításai szerint a 2-3 éveseknél a szuvas fogú szegény gyerekek 95 százaléka nem kap ellátást, a 4-6 éveseknél pedig a háromnegyedük.
A nemzeti egészségbiztosító egyéni ellátási adatai hatalmas lehetőséget jelentettek: a kutatók másfél millió 2-18 éves korú gyerek többéves társadalombiztosítási alapú fogászati kezelési adatát nézték át, és ebből többek között ez az egészen drámai mértékű ellátatlanság rajzolódott ki a kicsiknél.
Ez azért is lehetne akár meglepő, mert Magyarországon 18 év alatt a szűrő-megelőző vizsgálatok és a fogmegtartó kezelések is ingyenesek.
Így legalábbis nem evidens, hogy ilyen nagyok a társadalmi különbségek, miközben ingyenes ellátásról és elvileg jól kiépített országos rendszerről van szó.
Az egyik meghatározó ok biztosan közvetlenül a családi háttérrel és a szülői egészségmagatartással függ össze.
„A szülők (mindenekelőtt az anyák) szegénysége, iskolázatlansága, egészségtudatosságának mértéke, életmódbeli, táplálási szokások elterjedtsége” – sorolják a szerzők az otthoni kockázati tényezőket.
Annál azonban, hogy a szuvasként diagnosztizált fogak egy részét nem kezeltetik a szülők, jóval nagyobb probléma, hogy kötelező szűrések elmaradása miatt a meglevő szuvasodások jelentős része rejtve marad. A legfontosabb lenne, hogy minden szülő félévente vigye el gyermekét fogorvoshoz.
Sokan azonban már idáig sem jutnak el, ami arra utal, hogy a kötelező iskolafogászati vizsgálatokkal is alapvető gondok vannak, főleg óvodáskorban.
Szabály szerint az iskolafogásznak évente legalább egyszer (iskoláskorban kétszer) meg kellene vizsgálnia a körzetéhez tartozó óvodásokat és iskolásokat, és állapotfelmérést kell végeznie a fogaikról, ennek megszervezése az oktatási intézmények és az önkormányzatok közös feladata.
Az országos adatok alapján azonban úgy tűnik, hogy a gyakorlatban a szűrővizsgálatok nagyon sokszor elmaradnak.
A NEAK adatai alapján a négyéves kicsik közül nem egész minden második gyerek jut el évente legalább egyszer fogászatra. Ez az arány később nő, de hatéveseknél is még csak 55-60 százalék.
Forrás: Medical Online
